Fehér homok, pálmafák, kristálytiszta, türkizkék színű víz: karibi kaland Barbadoson

Hogy miért utaztunk Barbadosra? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak mert sikerült nagyon olcsó jegyet kifogni (Dublinból 116 ezer forint volt oda-vissza). Az egyik fő ok az volt, hogy a Jóbarátok 9. évadának 23. és 24. zárórészeiben ide utazott el Ross egy paleontológiai konferenciára az egész baráti társasággal, és ez rendkívül kíváncsivá tett minket! Volt egy sejtésünk, hogy valószínűleg stúdióban vették fel ezeket a részeket, mint a legtöbb hasonló külső helyszínt, erről pedig később meg is bizonyosodtunk. Ez persze nem szegte kedvünket, hogy belekóstoljunk az igazi karibi életérzésbe!

A repülőgép a fővárosba, Bridgetownba érkezik. Innen szinte kizárólag taxival lehet eljutni a szállodák többségébe. Mint minden utazás előtt, Barbados esetében is előre felmértem, hogy milyen közlekedési lehetőségek vannak a szigeten. Egyik lehetőség az állami buszok, melyek menetrendje elérhető a neten, viszont abszolút használhatatlan tervezéshez, mivel csak az adott jármű útvonalát mutatja, és a Google Maps-en sem szerepel. Egy helyen azt olvastam, hogy ezek a buszok teljesen kiszámíthatatlanul közlekednek, és vagy megáll és felvesz, vagy nem, de ez nem igaz! A buszmegállókban ki van írva a menetrend, melyet viszonylag pontosan tartanak is. A véleményt író azokra a kis furgonokra gondolhatott, melyek a fővárosban több útvonalon közlekednek reggeltől estig. Ezek a magántulajdonban lévő ZR-ek ugyan kiszámíthatatlanul, viszont elég sűrűn közlekednek. Az ezekkel való taxizás koronázta meg az ottlétünket, ugyanis mindegyik pici kis furgon hangulata más és más volt.

Az utasok 4 sorban ültek, a középső sorok oldalsó székei felhajthatók voltak, hogy hátra lehessen menni. A sofőr mellett vagy egy ismerős, vagy egy turista utazott, az utastérben pedig mindig volt egy pénzszedő, aki néha az ablakban lógott. Nem voltak kijelölt megállók, hanem az utazás során dudáltak a sétáló embereknek, és ha valaki jelzett, akkor őt felvették, ha volt hely. Ha nem, akkor majd jött a következő. A nappali járatokon is bömbölt a zene, az estieket pedig megfűszerezték egy lendületes vezetéssel. Sokszor úgy éreztük, mintha egy partybuszon utaznánk. Mindenhova eljutottunk velük, ahova szerettünk volna, a jegyár pedig megegyezett az állami buszokéval.

Azt azért még megemlíteném, hogy értelmezhető taxiapp nem igazán volt a szigeten. Egy olyan volt, amihez a bankkártyát csak a helyszínen lehetett hozzáadni, előzetesen nem. Emellett még elég drága is lett volna, és alig volt sofőr. A reptérre pedig nem is tudtunk hívni ilyet, csak az ott várakozó taxikba lehetett beülni. Mivel csak készpénzt fogadtak el, először ATM-et kellett keresnünk, viszont legalább a készpénzfelvétel díjmentes volt az utazós kártyánkkal.

Persze nem csak a buszok adtak felejthetetlen élményt, hanem a paradicsombeli partok is. Itt valóban nem kell a képeket retusálni vagy feljavítani: valóban hófehér a homok és kristálytiszta, türkizkék színű a víz. A legszebb partok a sziget nyugati és déli részén helyezkednek el, ahol a homok finomabb, a víz pedig a nyugodtsága miatt sokkal inkább alkalmas úszásra. A strandok többsége szélesebb és hosszabb, így a parton és az óceánban is kellemes vízparti sétákat lehet tenni, de persze vannak közepesen mélyülő részek is, amelyek pedig úszásra és szörfözésre lehetnek alkalmasabb.

A szállásunk a sziget déli csücskén volt, és már az első nap csodálatos partokat fedeztünk fel gyalog. Egytől egyig mind gyönyörű volt! Én ilyen helyen korábban még nem is voltam, ahol egymás után szebbnél szebb strandok sorakoznak.
Egyedül a szolgáltatások hagynak némi kívánnivalót maguk után. A strandok környékén sokszor kutatni kell az éttermek után, főleg csak egy kapcsolódó hotelben lehet ételhez jutni. Két part volt, ahol többféle szolgáltatást is igénybe lehetett venni.

Az egyik a Carlisle-öbölnél (Carlisle Bay) volt. Itt ér össze a Brownes és a Pebbles Beach, és mondhatni a kettő határán található a Savvy On The Bay, ami gyakorlatilag egy szolgáltató komplexum. De nem egy hatalmas központra kell gondolni, csupán lehet ágyat és napernyőt bérelni a parton, magába foglal egy beach club jellegű bárt, ahol enni is lehet. Emellett különböző aktivitásokat is igénybe vehetünk, elmehetünk sznorkelezni, teknősökkel úszkálni, és ha egy ilyen programra befizetsz, akkor még furikáznak is a szállás és a part között. Egyébként mellettük van egy kis beugró, ahol több food truck is kínál változatos ételeket.

 

A másik part még egy picit északabbra volt a nyugati oldalon. A Mullins Beach egyik legnagyobb parti étterme a Sea Shed Restaurant, melynek többszintes teraszáról csodálatos kilátás nyílik a Karib-tengerre, a széles választék között biztosan találunk kedvünkre valót!

Délután egy pihentető strandolás a kristálytiszta vízben, az estéhez közeledve pedig az Adrian’s Barban gyönyörködhetünk a naplementében egy sör mellett. Közben pedig találkozhatunk még néhány kisméretű, feketehátú szárazföldi rákkal is, ahogy előmerészkednek a kövek közötti résekből. Nem kell tőlük félni, nem bántanak, rendkívül félénkek. Legalábbis minden apró mozdulatunkra visszahúzódtak és menekültek előlünk, úgyhogy tőlünk távol maradtak. Egyébként ennél a strandnál pont van egy ZR-megálló.

Volt, hogy útközben csak úgy kipattantunk a furgonból, megnéztünk egy partszakaszt, majd vissza egy másikba. Kihagyhatatlan part még a Rockley Beach, Dover Beach és a Maxwell Beach a déli részen. Ezek gyalog is nagyon közel vannak egymáshoz, és a városrész is hangulatosabb, mint a főváros központjában. Persze ott is van néhány park, szép épület, híd és kikötő.

 

 

És ha már a szolgáltatások szóba kerültek, akkor nem szabad megfeledkezni az élelmiszerboltokról sem. Ha nem a főváros közepén szállsz meg, amit amúgy sem javasolnék, akkor többségében csak silány kínálatú, néhány négyzetméternyi üzletet találsz, ahol nagyon egyszerű polcokra van felpakolva tematika nélkül a kínálat, és csak készpénzzel lehet fizetni. Van azért még egy-két picivel nagyobb is, ahol jó esetben a bankkártyát is elfogadják, de itt se számíts hipermarkethez hasonló készletre. Ha elmarad a vacsora, akkor egy csokival vagy egy szuperül tartósított puffanccsal túlélheted az éjszakát.

Nekünk a legextrémebb éjszakai kimozdulás egy helyi krimóba volt. Belül egy nagy tér egy bárpulttal, néhány egyszerű asztal székekkel, és még biliárdozni is lehetett volna. A terem egyik oldalában hamburger menüt is lehetett rendelni. Kint még volt néhány fából készült asztal székekkel, úgyhogy mi inkább ezt választottuk. A helyi Banks sört pedig nem szabad kihagyni! Nem azért, mert annyira finom, hanem mert helyi.

És ha már Barbados és Bridgetown, nem lehet megfeledkezni Rihannáról sem, aki itt született és nőtt fel. Szülőházához gyalog jutottunk el, mely szintén egy érdekes, kalandos séta volt idegenként a helyiek között, ugyanis a szülőház nem a turistás részen, hanem a belvárostól egy kissé kijjebb állt. Visszafelé azért igyekeztünk, hogy még a sötétedés előtt eljussunk egy furgonbuszos megállóba.

Rihanna szülőházának utcáját átnevezte a barbadosi kormány a korábbi Westbury Road-ról Rihanna Drive-ra az énekesnő tiszteletére, úgyhogy így keresd, ha erre jársz.
Egy részlet Rihanna gondolataiból a tiszteletére felállított emlékművön: “Az egész életem ezen az utcán formálódott. Csak egy kis szigetlakó lány voltam, aki biciklizett, mezítláb szaladgált és sárkányt eregetett a temetőben, de NAGY álmaim voltak. Álmok, amelyek éppen itt születtek és váltak valóra.”

Ha csak néhány szóval kellene jellemezni Barbadost: karibi életérzés, kristálytiszta, türkizkék víz, rejtett partszakaszok, víz fölé hajló pálmafák, gyönyörű naplementék.

Mikor érdemes ideutazni?

A hőmérséklettől nem kell tartanunk, mivel nappal átlagosan 26-27 fokot mutat a hőmérő, az év minden hónapjában. A csapadék, ami már nagyon nem mindegy: február, március és április a legideálisabbak ebből a szempontból, majd hónapról hónapra egyre többet esik egészen novemberig, amikor a csúcsot elérve decemberben és januárban mérséklődik. Nem véletlen, hogy a legolcsóbb jegyárakat novemberre lehet kifogni. A víz 27-29 fokos egész évben. Én a márciust választanám, mert itt 10 óra az átlagos napsütéses órák száma.
Forrás: holiday-weather.com