Ez persze relatív, de van sok dolog, amihez tudunk viszonyítani.

Az egyik ilyen a munkából adódó bér. Vannak országok, ahol az az elterjedt, hogy éves fizetésben beszélnek, nálunk viszont inkább a havi vagy óránkénti bér a megszokott. Vannak olyan munkakörök, ahol eleve óradíjjal, órabérrel számolnak, ilyen például az ügyvéd, a magántanár, de a diákmunkát is általában óraszám alapján fizetik.

 

Na de mennyit ér a te időd?

Nézzünk egy olyan esetet példaként, ahol bejelentett munkabérrel tudunk kalkulálni. Tudjuk jól, hogy a bruttó bér nagyon sokféle számításnak az alapja, de alapvetően mégiscsak a kézhez kapott pénz, a nettó összeg számít.

Tegyük fel, hogy valaki teljes munkaidőben dolgozik és nettó 504 ezer forintot kap egy ledolgozott hónapra (azért ennyivel számolok, mert így könnyebben értelmezhető, kerekebb számokat kapunk a példában). Számoljunk 21 munkanappal, napi 8 órával, így egy hónapban 168 órát dolgozik (nem innen ered az egykori rádióműsor és hetilap neve, mert az a hetek óraszámából ered, ami szintén ennyi, 7 x 24). Ebből gyorsan kiszámítható az órabér: 504 / 168 = 3, azaz 3 ezer forintot kap készhez egy óráért az illető. Ennyit ér a munkája a munkahelyének – ami egyébként a munkaadónak ennél nagyobb kiadás. Vagy megfordítva: 3 ezer forintért egy órát kell dolgoznia.

Azonban saját magunkra nézve megközelíthetjük másképp is az időnk értékének kiszámítását, hiszen az életed nem 168 órából áll! Induljunk ki továbbra is a munkabérből, hiszen ha valakinek nincs más bevételi forrása, akkor csak ezzel számolhat. Most viszont annyi a csavar, hogy ezt a havi munkabért egy teljes hónapra vetítjük, ahol átlagos havi 30 nappal számolunk: 504 / 30 / 24 = 0,7, vagyis 700 forint az életed minden egyes órájának értéke a példa fizetésből számítva.

És akkor miért is számoltuk ki mindezt? Mikor van értelme ezzel az “időértékkel” számolni?

Mondhatni, bármikor. Ha olyan dolgot kell csinálnod, amikor el kell menni valamiért, dönteni arról, hogy házhoz kérd a csomagot vagy egy automatánál vedd át a küldeményt, ki lehet kalkulálni, hogy mennyit is ér ez neked. Persze nem tű pontossággal, de azért nagyjából, érzésre.

Ha csomagot rendelsz, amit 2000 forintért az ajtódig visznek, egy átvételi pontra 1500-ért szállítják ki, akkor te melyik mellett döntesz? Ha útba esik hazafele, akár pár perc alatt letudod, azonban ha ez fél óra kitérő, és mellette még a gyerekeket kell furikáznod, vacsorát készíteni, háziban segíteni, vagy egy találkozóra kell még menned és készülnöd rá, akkor megéri-e neked azért az 500 forintért kifeszíteni magad, túlhúzni a napodat. Erre biztosan sokan így vagy amúgy válaszolnak, de a lényeg, hogy neked mennyit ér mindez. Neked melyik éri meg?

 

Na de hogy kapcsolódik mindez az utazáshoz?

Repítsd magad gondolatban a nyárba, mondjuk Horvátország kristálytiszta tengerpartjára. Július vége, hajnalban kellemes 20 fok, reggel egy napindító kocogás a parton vagy a fákkal szegélyezett allén, nappal 30+ fok, szikrázó napsütés 10 órán keresztül, a tenger vize 24-25 fokos hőmérsékletű, este pedig egy levezető kellemes séta a korzón.

Szállásnak apartmant és önellátást választasz, ahol gondoskodnod kell a bevásárlásról, a szállításról, cipekedésről, az étel elkészítéséről, ha nincs mosogatógép, akkor a mosogatásról is, vagy all inclusive hotelben szállsz meg, ahol mindent eléd tesznek? Vagy apartmanban, de csak részben szánsz időt a saját étel elkészítésére? Netán a hotelben csak reggelit kérsz, vagy még azt sem, és készételt fogyasztasz a szabadságod alatt?

Nincs jó vagy rossz megoldás! A kérdés továbbra is az, hogy neked melyik éri meg, és mennyiért.

Ha nem csak magadról kell gondoskodnod, nyilvánvalóan még inkább mérlegelni kell. És együtt elkészíteni az ebédet is lehet egy nagyszerű közös program. Vagy jó időkihasználás, ha mindezt akkor teszed, amikor a többiek alszanak. Ha barátokkal nyaralsz, és délután 4-re már mindenki rák vörös, és a napszúrás határait feszegetitek, szintén egy kellemes kora esti, beszélgetős program tud lenni a közös főzőcskézés.

Viszont amit a főzéssel és a hozzá kapcsolódó dolgokkal töltesz, az másokról való lemondással jár: a reggeli kocogásról, a töménytelen D-vitaminról, a lágyan simogató tengervízről.

Egy másik példa: szeretnél elutazni egy mediterrán szigetre egy hétre, pontosabban 8 napra és 7 éjszakára. Kiveszel hozzá 5 nap szabadságot. Épp a repülőjegyet foglalnád, amikor válaszúthoz érkezel: 90 ezer forint oda-vissza a közvetlen járat, 70 ezer forint átszállással. Az első esetben már délben ott vagy, így már a délutánt a sziget hangulatában töltheted, vissza pedig később indul, így nem kell kapkodnod és hajnalban kelned. A második esetben kifele és visszafele is időt kell töltened egy köztes reptéren, így az első és az utolsó napod is utazással fog telni.

Megéri 20 ezer forinttal kevesebbet fizetni mínusz 2 napért? Vagy 20 ezer forinttal többet a kényelmért és a hosszabb kikapcsolódásért? Persze az már egy másik kérdés, hogy a második esetben mennyi az átszállási idő! Ha lényegesen hosszú, megérheti kimenni pár órára felfedezni egy új várost, megkóstolni egy idegen kultúra ízeit, barangolni az óvárosban, sodródni a helyi bazár forgatagával, vagy csak szimplán beleszippantani a levegőbe. Ilyen esetben a városba jutással is kell számolni. A tömegközlekedés egy vagy két embernek olcsóbb lehet, de több ember esetén már a taxi is megérheti szétdobva, pláne, ha még gyorsabb is! De ha társasággal utazva is drágábbra jön ki a taxi fejenként, szintén felmerülhet a kérdés: a taxival megspórolt idő kinek mennyit ér?

Ezer másik példát fel lehetne még hozni, viszont egy dolgot ne feledj: az idő pénz! És a te időd is ketyeg!